
Malomsok története
Árvíz sokszor elmosta Tűz gyakran hamvasztotta. Templomait tűz és villám súlytotta, Mégis állnak, míg Isten akarja (Eredeti)
Malomsok korábban Győr és csatolt megyékhez, jelenleg Veszprém megyéhez tartozó település. A Kisalföld déli peremén, a Rába , Marcal és ezeket tápláló folyók ölelésében fekszik Pápa-Győr és Pápa- Csorna közlekedési utak között. Közvetlen szomszédjai nyugatról Marcaltő, kelet felől Csikvánd, délről Takácsi, északról Sobor, mekytől a Rába folyó választja el.
A település 1325-1760 között egységes falu az ómalomsokifalurész helyén, majd 1760-1960 évek között Ó- és Újmalomsok néven két önákkó település, végül az 1950. szeptember 6-án életbe lépő belügyminiszteri rendelet alapján Malomsok néven egyesített község, mely Pápa városától 16 km, Győr városától 35 km távolságra helyezkedik el.
Földrajzi fekvését tekintve a keleti hosszúság 35° 3′ 30″” az északi szélesség 47° 27′ 0″ metszésvonalán fekszik.
Forrás: H. Szabó Lajos: Szülőföldünk Malomsok
Malomsok kialakulása és nevének változásai:
Eddig kialakult gyakorlat szerint településeink létrejöttének terminusaként azt az évet fogadják el, amelyekben okleveles adatként először szerepel.így fogadhatjuk el Malomsok esetében is, annak ellenére, hogy e falu kialakulása évszázados, esetleg több évtizedes folyamat eredménye lehetett. Olyan is előfordulhat, hogy e falut említő korábbi oklevelek is léteznek, melyek meglétéről azonban eddig nincsenek ismereteink.
Malomsok nevét említő első oklevél Károly Róbert uralkodása idejéből ismert. Az 1325-ben keletkezett oklevél POSSESSIO MULUNSUK, azaz malomsoki birtok néven említi a települést. Később több középkori és későbbi oklevél az elsőhöz hasonló, de nem azonos névformában említi Malomsokot egészen az 1950. évi községegyesítésig. E névváltozásokat a mellékelt táblázatból érzékelhetjük.
Malomsok nevének eredete és jelentése:
Malomsok nevének eredetére és jelentésére nézve több feltevés is ismert. Közülük legelfogadhatóbb forrásokat, és a szájhagyomány által őrzött feltevékeset említjük:
– Az évszázados hagyomány malmok(vizi-vagy vízen úszó gabona – vagy/és sóőrlő malmok) létezéséről származtatja a falu nevét. E feltevést erősíti számos forrás, mely az elmúlt évszázadokból fennmaradt az utókorra. A legkorábbi írásos emlék 1398-ban íródott, mely egy hat évvel korábbi birtokvita leírásában említi Malomsok malmát a Gőri Káptalan oklevelében:
,, Péczhy Tamás fia Miklós 1392. június 2-án Pál nevű famulusával együtt Marczaltői Péter fia malomsoki birtokából egy jobbágyának ekéjét 6 ökörrel és 2 lóval elrabolta és elvitte a termését, a vetését pedig lekaszabolta és egy bizonyos ,,malmot” elpusztított és annak két vaseszközét elvitte.” Kelt Visegrádon, 1398. november 12-én. (Zsigmond-kori Oklevéltár I. kötet 3707. számú oklevél.)
Egy 1983-ban kiadott könyv szerzője a következőképpen értelmezi az 1325-ben kiadott s Malomsok nevét említő oklevél idevonatkozó részét:
,, Malomsok helység Veszprém megyében (1325 Csánki 3:551). Tkp. értelme ,, malmos falu”, azaz olyan falu, amelyben malom van.” (Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára Bp., 1983. 401. oldal)
Miután ismételten napirendre került a Rába folyó megzabolázása, a Rábaszabályozó Társulat az 1870-es években a Rába tervezett gátrendszerén belülre, vagyis a hullámtérbe kerülő malmokat egyesség alapján megvásárolta és valamennyit lebontatta, mivel gátrendszerük akadályozta a víz szabad folyását. Ekkor vásárolták meg, s pusztulhatott el az ómalomsoki kertek alatt üzemelő utolsó malomsoki vizimalom is, melynek vasszerkezeti maradványai még a legutóbbi időkben s megtalálhatók voltak közvetlen a Rába töltésen kívül, Egyházi József kertjében közelében.
A mellékelt táblázatban felsorolt valamennyi névalak második utolsó szava: egy suk, vagy sok, mely önálló névként is szereplő régi kifejezés, ennek értelmezésére az alábbi feltevések érdemelnek figyelmet:
Zömében a ,,sok” vagy a ,,suk” szóban a ,,falu”-val azonos vagy rokonértelmű kifejezést kereshetünk. A sok vagy suk szónak a falu jelentésén kívül a régi nyelvben volt még egy másik jelentése is: sok = sokadalom, sűrű, sűrűség, rengeteg, mely talán erdőségre, erdőrengetegre is vonatkoztatható. A sok vagy suk tehát bozótos, erdős sűrűséget is jelenthetett, mely illik a régi Malomsokra. Ugyanis a falut körülvevő szabályozatlan s kialakított meder nélküli folyók szabadon csatangoltak, és e vizektől szabdalt hatalmas árterületet idővel benőtte a vizet kedvelő fűz, nyár, éger és más fafaj, mely szinte beláthatatlan és bejárhatatlan erdőséget, sűrűt alkotott. (Pais Dezső: ,,Sok” mint falunévképző = Magyar Nyelv, 1914. 255-259. )
Malomsok nevének változásai:
Év: 1325 Megnevezés: possessio Név: Mulunsok Forrás: Hazai Okmánytár, III. 76. – Év:1359 Megnevezés: possessio Név: Malusuk Forrás: Hazai Okmánytár II. 107. – Év:1359 Megnevezés: possessio Név: Molonsok Forrás: Hazai Okmánytár II. 107. – Év:1407 Név: Molunsok Forrás: DL 9299 – Év:1458 Név: Malomsok Forrás: Pannonhalmi főapátság It. L. Zzzz. – Év:1462 Név: Malomsok Forrás: Hazai Okmánytár IV. 405. – Év:1760 (?) Név: Ómalomsok/ Újmalomsok Forrás: Pesty Frigyes helynévtára, 1864 – Év:1950. IX. 06. Név: Malomsok
Malomsok nevének eredetére és jelentésére nézve több feltevés is ismert. Közülük legelfogadhatóbb forrásokat, és a szájhagyomány által őrzött feltevékeset említjük:
Malomsok pusztulása
Források említik, hogy 1242-ben a tatár hordák elpusztítják Ponyvádot a környék egyetlen, már István király korából ismert települést. Adataink vannak arról is, hogy Győr és Pápa várának török kézre kerülése idején Győr és Veszprém megyei falvakban nagy pusztítást végeztek az ellenséges hadak. Ismert, hogy 1594-ben Malomsokot is a pusztult falvak között találjuk.
Az előbbieknél több adat áll rendelkezésünkre a Bécs ellen vonuló seregek pusztításáról. 1683-ban a török seregek mintegy harmada Pápáról Csorna felé vette útját, így a szomszédos Marcaltőn áthaladva segédhadai nemcsak érintették Malomsokot, hanem azt fel is dúlták. Pár évtizede az ősi falu helyén fundamentumot ásó Luksa és Finta családok olyan üreget, vermet találtak, amelyben égett gabonát s tároló eszközöket találtak.
A török hadak elől a lakosság nagy része, főleg az asszonyok és a gyerekek a keszői várba menekültek, mások a Marcal mocsaras árterén át a mai újmalomsoki falurész helyén lévő, magasabb fekvésű erdőrengetegben kerestek menedéket. A férfinép azonban megbújva a házaik körüli bozótosban, helyben maradt. Ennek bizonyításáról szól az Amadé földbirtokos család történetéről szóló és máig fenn maradt írásbeli bizonyíték. Eszerint: ,,…mivel Bornemissza Miklós marcaltői tiszttartó menetlevélről nem gondoskodik, a Bécs ellen Marcaltőn átvonuló török hadak kifosztják, feldúlják a Marcalban épült régi udvarházat”. (Ezzel bekövetkezett az udvarház végleges pusztulása, azt már nem építik újjá. A török kivonulása után a birtokos Amadé család azonnal hozzálátott és helyette Marcaltő központjában felépítette a malomsokiak által ismert szép kastélyt, melyet az emberi barbárság pusztított el s rombolt le az 1960-as évek közepén.)
Az említett iratban említést tesznek arról, hogy a seregből elmaradt tatárok közül páran Malomsokon rabolnak s amikor a faluközösség ládáját fel akarják törni, a malomsokiak lelövik, agyonverik őket, s fejüket a marcaltői kúriánál lévő vámkaróra feltűzik. Félő, hogy a malomsokiak harciasságát bosszulták meg később a falu felégetésével. Lehetséges, hogy a Németh Károlyné tulajdonában lévő és mellékelt fényképen bemutatott falu – vagy bíróláda volt az, melynek feltörésével a tatárok kísérleteztek. Annyi bizonyos, hogy a török – tatár seregek 1683. évi pusztításával vette kezdetét az ősi falu elhagyása, és lakóinak áttelepülése a Marcal ártere által védettebb fekvő újmalomsoki falurészbe, ahol 1760 táján már önálló falu alakult Újmalomsok néven, míg a régi falu Ómalomsok nevét vette fel.
Az említett hadjárat után az új falurészbe menekültek, az árvízveszélytől mentes, dombos földet művelésbe vették, s erdőírtással gyarapították. Mivel a földművelőknek bajos volt a hidak nélküli Marcali vizeken átjárni, földjeiket művelni, ezért a hadjárat után sem tértek vissza, hanem véglegesen áttelepültek. Ebben természetesen a félelem is közrejátszott, mert az idegennek járhatatlan mocsaras vidék biztonságot jelentett számukra. A visszatelepülés a későbbiekben is gyér volt. Ómalomsokot a 18. században elsősorban német telepesek és az Amadé uradalom majorságaiból idetelepített haszonbéres zsellérekkel népesítették be.
Malomsok földesurai:
A malomsoki földeket bíró nemesi családok nevét Nagy Lajos korától ismerjük. Az 1359. május 31-én Szalánkeménden keltezett oklevélben írják: ,,I. Lajos király Demeter mester kincstárnoknak meghagyja, hogy Omode, Lotár, Miklós és István mestereket Gút, Szente és Malomsok birtokába iktassa be.” (Hazai Okmánytár II. kötet, 107.oldal, 76. irat)
Pár hónap elteltével (Visegrád, 1359. aug. 1.) a következő királyi parancs olvasható: ,, I. Lajos király, Várkonyi Omode, Lotár, István és Miklósnak meghagyja, hogy Marcaltőy Pétert a neki járó malomsoki, szentei és gúti birtokokból ki ne zárják.” ( Hazai Okmánytár II. kötet, 107. oldal, 76. irat )
1380. szeptember 5-én kelt oklevél szerint a győri káptalan bizonyítja, miszerint Böősi István, Omode és Lotár testvérek Szente,Malomsok, Marcaltő birtokain megosztoztak. (Hazai Okmánytár I. kötet, 276. oldal, 176. irat.)
1494-ben a Csatáry nemzetség tagjai is bírtak a malomsoki földekből. Ettől függetlenül a XIV. és a XV. században Malomsok birtokainak nagyobb része a Marczaltőyeké, 1589-ben a Marczaltőyeken kívül még Hathalmy Mátyást, Várkonyi Amadé Jánost és Mihályt is birtokaiban találjuk. 1609-ben már a töröknek behódolt községek között szerepel Malomsok, de ekkor már birtokosai között a Hathalmy család nem szerepel. 1627-ben Hali aga uralkodik Malomsokon.
1645 húsvét táján elhunyt Marczaltőy István s vele férfiágon kihalt a család. Elődje Marczaltőy Miklós vérendelete szerint az Amadékat tette jogos örökösnek. Amadé Lénárt és fia János azonban csak sokévi pereskedés után jutott Malomsok és Szente birtokába. 1650. ápr. 10-én kelt adománylevél szerint I. Ferdinánd király Amadé Jánost és utódait juttatja Malomsok és Szente birtokába. Ezt megelőzően március 26-án Malomsokon megtörtént a birtokbaiktatás.
Az 1600/1700-as évek fordulóján a Gingli család birtokolja Malomsokot, akik után ismét az Amadé nemzetség lesz a kizárólagos ura Malomsoknak egészen 1782-ig. E közben báró Amadé Ádám, gróf Amadé Ferenc és gróf Amadé László, majd gróf Amadé Antal következtek. Miután a Malomsokon élő gróf Amadé Viktor (1808-1843) és neje, gróf Hadik Karolina (gróf Hadik Andrásnak, Mária Terézia tábornokának unokája) 1843-ban rejtélyes körülmények között elhalnak, férfiágon kihal az Amadé család. Ekkor Amadé Dominika grófnő lesz Malomsok ura 1875-ben bekövetkezett haláláig. (Férje báró Üchtritz Emil 48-as honvéd ezredes.) Amadé Dominika halálát követően fiai, Üchtritz Emil és Üchtritz Zsigmond öröklik a birtokot, majd 1882-ben eladják Ruszton József Bécsben élő angol földbirtokosnak. Tőle gróf Esterházy Sándor, majd gyermekei tulajdonába kerül a birtok. Ők 1902-1945 között birtokolják a malomsoki részeket is. Tőlük jelentős részeket bérelt a hadügyminisztérium, közte Előhegy pusztát is legelőivel, ahol a katonaság számára lovakat tenyésztettek az 1920-as évek elejéig. 1945-ig az Esterházy család mellett a Malomsokhoz tartozó pusztákon tulajdonosként vagy bérlőként több földbirtokos gazdálkodott. Köztük Szevera Károly és örökösei, Szold Manó, Hubai Cebrián Tibor, Teleki Pál és mások. Majd az 1945.évi földosztás után az egyben maradt 654 holdnyi birtokon a Pápai Sertéstenyésztő Vállalat, majd Pápai Állami Gazdaság gazdálkodott évtizedeken át. Végül a Malomsoki Szebb Jövő Termelőszövetkezet és jogutódjai kezelésébe került a földterület pusztáival együtt (Borovszky Samu: Győr vármegye története, 48. oldal, továbbá a mellékelt táblázatok és jelölt források, valamint Fehér Ipoly: Győr megye város egyetemes leírása, Budapest, 1874.)
A malomsoki földek birtoklásának vitája a Marcaltői és az Amadé családok között
Pár hónap elteltével (Visegrád, 1359. aug. 1.) a következő királyi parancs olvasható: ,, I. Lajos király, Várkonyi Omode, Lotár, István és Miklósnak meghagyja, hogy Marcaltőy Pétert a neki járó malomsoki, szentei és gúti birtokokból ki ne zárják.” ( Hazai Okmánytár II. kötet, 107. oldal, 76. irat )
1380. szeptember 5-én kelt oklevél szerint a győri káptalan bizonyítja, miszerint Böősi István, Omode és Lotár testvérek Szente,Malomsok, Marcaltő birtokain megosztoztak. (Hazai Okmánytár I. kötet, 276. oldal, 176. irat.)
Forrás: H. Szabó Lajos: Szülőföldünk Malomsok